Egyedül vagyok

Most is egyedül vagyok. Ez a nap sem különbözik a többitől. A férjem elaludt a tv előtt, én, pedig lefektettem a lányokat, és most írok, talán ez segít. 12 éve vagyunk házasok, van két gyönyörű lányunk és egy szép házunk, barátaink, de mégis egyedül vagyok. Nagyjából 3-4 hónapja kezdődtek a problémák. A férjem mindig is sokat dolgozott, de korábban élvezte a munkáját, az újabb és újabb kihívásokat. De aztán mindig kedvetlenül jött haza, ingerült volt fáradt. Nem foglalkozott a lányokkal, velem nem beszélgetett. Most már nem megyünk sehova, hiába hívnak. Még a barátait sem hívja vissza, abbahagyta a futást is, pedig korábban minden nap ment. Az elején is hiába kérdezgettem, azt mondta, nincsen semmi baja, csak fáradt, mindig korán feküdt le. Most már egyáltalán nem foglalkozik semmivel és senkivel, hazajön a munka után, aztán lefekszik. Próbálok a kedvében járni, de nem tudom semmivel sem jobb kedvre bírni. Úgy látom ez már nem egyszerű szomorúság, több annál. Félek, hogy emiatt rosszul teljesít majd a munkahelyén, nehogy a főnökei is észre vegyék, féltem a munkáját. De leginkább féltem magunkat, az egész családot. A lányok is észrevették már, hogy apa nem olyan, mint korábban, a mi kettőnk kapcsolata, pedig már árnyéka a réginek. Úgy gondolom ez már depresszió, legalábbis amit tudok róla. Segítséget kellene kérni szakembertől, vagy talán tudok még én segíteni neki? Nem tudom eldönteni, nehéz, de nem szeretném, hogy még komolyabb problémáink legyenek. Nem tudom, hogyan lehetne ezt megbeszélnünk…